Tömésház építése az 1930-as években

„Különösen érdekes megfigyelésekre nyílott alkalmam a makói tanyavilágban, Dalpusztán, ahol több napon át volt alkalmam megfigyelni egy tanyai háznak építését. A tanyát Dékány János építtette Sóky György királyhelyesi földművessel, aki e munkához beállította öttagú, jól megszervezett munkás-csoportját, amellyel évente 7-8 hasonló házat épít a környéken. A 10 holdas saját és bérelt földnek leendő központja, a tanya magja, vagyis a tanyai ház, — 23.7 m hosszú és 7.9 m széles épület, magában foglalja a konyhát, egy szobát és egy szobanagyságú kamrát — négy állatra való istállót, kocsiszínt s a tornác két végében egy szerszámkamrát és a nyári konyhát. Az istálló később a tanya teljes kiépülte után, — tehát a többi épületek, úgymint, istálló, szín, kotarka, hombár megépülte után, — a gazdaság egyéb szükségleteit fogja ellátni. A 780 m³ kiterjedésű tanyai ház építéséről a következőket állapítottam meg a vizsgálat során:

Az építéshez kezdetleges kivitelű alaprajz készült, annak nyomán 60 cm mély, 50 cm széles árkokat ástak, a falaknak, s azokat az anyagödörből kiemelt földdel gondosan megtömték, - tégla alap, vagy nedvesség elleni szigetelés, tehát nem készült. Ezután a falak külső és belső idoma mentén, 1-1.5 méteres távolságokban, függőlegesen kb. 5 m hosszú, 6X8 cm-es fűrészelt dongákat állítottak fel és ezek mentén a fal külső és belső síkjában 30 cm szélességű 2.5 cm vastagságú deszkákat szorítottak, amelyek a falak tömésénél zsaluzásul szolgáltak. E zsaluzatba belapátolták a porhanyós, földnedves anyagot és azt ritmikus ütésekkel keményre tömték, amire alkalmas döngölő-fákat használtak. A döngölés olyan erőteljes, hogy mikorra elérik a zsaluzás felső részét, azt máris feljebb lehet húzni. A munka gyors előrehaladására jellemző, hogy míg az első nap estéjén a kocsiszín nyugati fala még mindössze 60 cm magas volt, másnap de. 11 órakor már 1.5 m magasságban folyt a tömés. A tömés közben a porhanyós földbe állandóan szalmát hánynak, amely arra hívatott, hogy egyrészt a falaknak összetartását fokozza, a falakat mintegy rostossá tegye, — másrészt pedig a falsíkból kiálló szalmaszálak fogják a vakolatot helyettesítő tapasztást megtartani.

A falakat a földtől számított 3.9 m magasságig döngölik, 3 m magasságban 0.90-1.0 m távolságú közökben a falsíkra merőlegesen a belső oldalon egy-egy téglasort raknak, egészen a fal felső széléig. Ezeket később ki fogják szedni és az így adódó fészkekbe fogják belehelyezni a mennyezetgerendákat, illetve a szarufákat. Ez ötletes előkészítés folytán nincsen szükség arra, hogy a gerendaelhelyezés céljaira a falakon vésőmunkát végezzenek. Az ajtónyílásokat a fal felső peremén kihagyják és az ajtót elhelyezése után berakott deszkákkal fogják alá a később berótt falrészt. Az ablakok helyét nem hagyják ki a fal tömésénél, csak későbbi felső szintjükre helyeznek el deszkákat és mikor az ablakok elhelyezésére kerül a sor, akkor a deszkák alatt kivágják a falat. A falazat készítését 18 munkanap alatt végezték el, látogatásomkor az alig kéthetes falak tömörsége már igen nagy volt, úgyhogy azokat ujjal alig lehetett megvakarni. Évek folyamán azonban annyira keménnyé válik a jól tömött agyagfal, hogy csak csákányozással lehet lebontani. Megfigyelhettem azt is, hogy a száradás során a vertfalban kisebb-nagyobb, többnyire függőleges repedések keletkeztek, melyeket tapasztás alkalmával gondosan kitömtek.

A makói tanyások is egyértelműleg kijelentették, hogy régi tapasztalataik szerint a földből tömött házak jóval melegtartóbbak, mint a tégla-, vagy — ahogy ott nevezik — kőházak és nyáron hűvösebbek azoknál. Az ok valószínűleg a tömött földnek is sajátos lyukacsosságában keresendő és ezt még fokozza a tömésnél a földbe kevert szalma is.

A munka díjazása érdekes módon történik: a ház hosszának minden öléért 130 kg búzát és I kg szalonnát kap az egész munkáscsoport, tehát a jelen esetben 16.9 q búza és 13 kg szalonna a járandósága, 18 munkanap alatt elvégzett dolgáért. Ez pénzértékben megfelel 404 pengőnek, tehát az átlagos napszám kb. 4 pengőt tesz ki, a falazat m³-einek ára pedig 2.25 P.

A faltömő munkát követi a tetőszék elkészítése és pedig az építtető által előre megvásárolt és a zsaluzásoknál használt faanyagból. A ház hosszában egy mestergerendát fektetnek, amely az adott hossznál fogva több darabból készül. Erre az ú. n. „nagy gerendára” fektetik az előbb említett hézagokba a „kis gerendáikat”. A szarufákat a szelemen és két vékonyabb sárgerenda tartja, míg a szelemen alátámasztására a vízszintes ollótalpból és két keresztezett „ollófából” összerótt szerkezet szolgál. A kis gerendákat felül bedeszkázzák és sárral betapasztják. A felállított tetőszék lécezésére rakják fel a ma már egészen általánossá vált, mert a hatóságok által megkövetelt és a biztosítótársaságok által is kikényszerített, cserépfedést. A legtöbb esetben mellőzött nádfedés különben is drága már, mivel a Tiszántúlnak minden meggondolás nélküli vízmentesítése, sőt kiszárítása folytán a nád ritka és drága lett.

A tető elkészülte után az építtető által készen vásárolt ajtókat és ablakokat is elhelyezik, a falakat 3—5 cm vastag rétegben polyvás sárral betapasztják és többször meszelik, míg a ház hófehér nem lesz. A padlózat hasonló ökörvér és disznósörte bekeverésével készült tapasztás, amely roppantul ruganyos és így azon a járás nagyon kellemes. Sőt, mivel teljesen hézagmentes, gondos háziasszony keze alatt jól tisztántartható padozatnak bizonyul.

Az építési költségek a Dékány-tanyánál a következőképpen alakultak :

1. Vertfal	404 P 30 f
2. Építtető által vásárolt faanyag	1800 P
3. Ácsmunka elkészítése	235 P
4. Cserépfedés	380 P
5. Asztalosmunkák és azok elhelyezése	380 P
6. Falak és padozat tapasztása	210 P
7. Jászol készítése	150 P
összesen:	3659 P 30 f

A ház beépített terének minden m³-e tehát átlag 5 pengőbe kerül. Összehasonlításképpen megemlíthetem, ha a ház összes falai téglából épültek volna, akkor az építési költség kb. 7800 pengőre volna tehető, tehát az előadottaknál 115%-kal lenne magasabb.

Számos vidéki városban előírás az, hogy a vertföldből vagy a vályogból épülő ház is téglaalapozással és szigeteléssel készüljön. Jelen esetben ez 23% falazatot igényelt volna, ami 460 P többlet költséget jelent. Ha ebben a lábazatban nedvesség elleni szigetelés is készült volna, úgy az további 120 P költséggel járt volna, ami azt jelenti, hogy az ilyetén kivitelű alap 180 P-vel drágább lett volna, mint az egész falazat, azaz annak ára 145% -kal növekedett volna meg. Érthető tehát, hogy e költségtöbbletre való tekintettel az építtetők a legtöbb esetben, hacsak lehet, elkerülik az ilyenfajta alapozást.

Szemügyrevéve a költségek összeállításának táblázatát, azt látjuk, hogy a mennyezethez és a tetőszerkezethez szükséges kb. 20 m³ fának ára 1800 P, az építési összköltségnek közel 50%-ót teszi ki. Úgy tetszik, hogy ez a körülmény meggondolásra készteti a mérnökmegfigyelőt, úgy az egyes építtető, mint az ország fizetési mérlegének szempontjából. Mert ha ehhez hozzáadjuk az ácsmunka és a cserépfedés költségét, akkor kiderül, hogy 3650 pengő költségiből a tetőre esik 2415 pengő, azaz a teljes építési költségnek 66%-át emészti fel a faszerkezetű, cseréppel fedett, magas tetőszerkezet.”

Bierbauer Virgil: A falusi építés időszerű kérdései

(Az Ország Útja c. újság, 1938. július-december és a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 1938 )