megjöttek a fecskéink.

még abban az órában hozzáfogtak a fészekrakáshoz.

az eresz szögletében ragasztották meg gömbölyű kis fészküket maguk gyúrta sárból, szalmatörekből.

nincs az a kőmíves mester, aki fürgébben dolgozna náluk.

s ahogy a sarat hordták, rakták, simították, gömbölyítették, minden mozdulatoknál mondtak valamit:

- Vakolat van még?

- Van elég...

- add arrébb!

- fuss szalmáért picike!

- Hozom én izibe!

- cvikk, cvikk, cvikk.

- mi tetszik?

- jó ebéd tetszenék!

- milyen legyen az ebéd?

- bogaracska, legyecske...

- Kis fecske, gyere csak a kertbe, gyere, gyere, gyere.

azzal huss ki a kertbe, ahol igazán terített asztalt találtak..."