Több féle alapozási rendszert ismerünk: síkalapok - ezen belül sávalap, tömbalap, lemezalap mélyalapok (cölöpözés, résalap, kútalapok) A vályogházak falazatai alatt szinte minden esetben sávalapok készülnek. Egy egy-pillér, oszlop alatt találkozhatunk tömbalappal. lemezalap igen ritka a vályogházak esetében (esetleg utólagos mellépítés estén), mélyalapozással pedig egyáltalán nem találkozhatunk. Ezért a vályogházakkal kapcsolatban a sávalapok, tömbalapok hibáit vesszük sorra. A falakon megjelenő repedéseknek nagyjából a fele az alap károsodására vezethető vissza. A repedések vonala, megjelenésre sokszor utal a károsodás okára is.

Az altalaj nem megfelelő minőségéből eredő károk

Nem megfelelő mélységű alapozás

Alápincézett, alábányászott területen álló házak alapozási problémái

A lösztalajra épített épületek kárai.

Mellépítések hibás alapozása

A nem megfelelő anyagú alap okozta károk

Válaszfalak alatti alapok károsodása

Az utólagos alapmegerősítés

A talajba kerülő vizek által okozott károsodásokról külön fejezetben olvashatsz

Az altalaj nem megfelelő minőségéből eredő károk

A vályogházak építése során az építők a több évtizedes tapasztalat alapján választották ki a ház helyét és az alapozási mélységet. Általában a környék már álló házainak építésekor kialakult gyakorlatot követték. Ha a ház már több évtizede áll, de mégis valamilyen károsodás indul meg az alapjában, az a legritkább esetben vezethető vissza az altalaj minőségére (ui. ez állandó).

Mégis kell szólni ezekről a tényezőkről is.

- Nem teherbíró talajra alapozás

A talajok különféle teherbíró képességűek, de általános esetben egy agyagos, vagy agyaggal kevert kavicsos talaj - főleg, ha háborítatlan - teherbírónak mondható. A sziklatalajra szintén ez a jellemző. Nem megfelelő körültekintés esetén az épület alapja olyan talajra kerülhet, melynek teherbíró képessége kicsi. Nagyon szélsőséges helyzetbe ez lehet például tőzeg is, amelynek az összenyomódása igen nagy mértékű, és igen hosszú ideig tart (szinte végtelen). De ugyanilyen hiba, ha az alap szerves anyaggal erősen kevert földre kerül.

Az ilyen hiba esetén általában az épület teljes egésze süllyedni kezd - feltéve, ha az épület egész területe alatt ilyen talaj van. A felmenő szerkezetek, a födémek stabilitásától, összedolgozásától függően egyes épületrészek más-más mértékben süllyedhetnek - de a mozgás általános.

Védekezés, hibaelhárítás

Ezt a hibát a modern építkezéseknél előzetes talajmechanikai vizsgálatok végzésével előzik meg - régi épületeknél ilyen nem volt. A nem megfelelő teherbírású talaj által okozott hiba ellen igen nehéz védekezni. Nagyobb értékű épületeknél meg szoktak próbálkozni utólagos talajszilárdítással, teljes aláalapozással, esetleges szakaszos talajcserével - ám ezek a vályogházak estében az épület értékének, az elért eredmény pénzben kifejezhető értékének többszörösét tehetik ki.

- Az altalaj nem csak abból a szempontból lehet rossz tulajdonságú, hogy nem megfelelő a teherbírása, hanem lehet olyan, amely térfogata különféle hatásokra (vizesedés ill. száradás) változik - azaz duzzad. Ez utóbbira az utal, ha a fagyáskárokhoz hasonló repedések jelennek meg a falon, noha az alap a fagyhatár alá készült. Ez esetben - ha a károsodások, mozgások még nem jelentősek - megoldás lehet az, hogy gondoskodunk arról, hogy talajba ne juthasson víz: ám ez néhány esetben igen költséges megoldásokat igényel. És az eredmény bizonytalan, mert az ilyen talajoknál a kiszáradás legalább olyan veszélyt jelent, mint a túlzott vizesedés. E folyamatok ciklikus lejátszódása pedig a legkomolyabb ilyen jellegű hibaforrás.

- Az altalaj nem megfelelő minőségének harmadik változata az, amikor az épület alapjának egyik és másik része nem azonos minőségű talajra kerül. Például egy része az alapnak sziklás talajon áll, a másik része pedig egy könnyen összenyomható talajon. Önmagában egyik sem jelentene problémát, ám a különböző minőségű és teherbíró képességű talajokon az alapok az épület hatására más-más mértékben fognak megsüllyedni (ez a süllyedés természetes folyamat, védekezni ellene nem lehet, de nem is kell, amíg az a tűréshatáron belül van, és egyenletes). Ekkor extrém esetben az épület el is törhet, mert míg az egyik fele egy lassú süllyedést végez, a másik fele lényegesen lassabban mozog.

A fenti sziklás példa lehet, hogy nem volt a legjobb, általában ritkán szoktak vályogházat ilyen terepen építeni. Ezzel szemben sokkal gyakoribb, és még ma is sokszor előforduló eset, hogy a vályogház feltöltött terepen (pl. egy volt földlerakó, esetleg feltöltött kavicsbánya helyén) épül. Ezeken a helyeken az altalaj homogenitásáról nem beszélhetünk. Jómagam találkoztam már olyan esettel is, amikor egy ilyen, pár évtizeddel ezelőtt feltöltött területen úgy épült fel ház (igaz, az blokkos ház volt), hogy egyik sarka a lerakóba hordott, valahonnan odakerült nagyméretű betontömbökön állt, a másik sarok pedig a laza feltöltésen. Az épület menthetetlen volt. De ugyanilyen hibát okozott az is például Sopronban, hogy egyes házakat félig az óvárost övező várfalra, félig agyagtalajra alapoztak.

Az ilyen okok által keltett károk elhárítása szintén majdnem lehetetlen.

Az alapok alatt levő talajok teherbíró képességének növelésére számos módszer ismert. A vegyszeres, esetleg fagyasztásos talajszilárdítást csak megemlítem, egyrészt bizonytalan, előre nem prognosztizálható voltuk miatt, másrészt pedig mert ezek olyan drága eljárások, hogy alkalmazásuk csak igenértékes épületnél indokolt.

A talajt utólagosan tömöríteni lehet kisméretű cölöpök besajtolásával. Ez egyben közre is fogja az alapot, ám azzal jár, hogy az alapozási sík voltaképpen lejjebb - az esetleg ismeretlen állapotú, tulajdonságú rétegekbe - kerül. Mindkét talajerősítési módszer komoly szakértelmet és elővizsgálatokat igényel, csak jól indokolt esetben lehet ehhez a megoldáshoz fordulni.

Nem megfelelő mélységű alapozás

Az alapozás mélységének megválasztásakor két körülményt kell feltétlenül figyelembe venni: a teherbíró talaj mélységét a felszín alatt és a fagyhatárt. Amennyiben az alaptest építésekor a munkaárkot nem mélyítették ki a teherbíró talajig, akkor az alap nem megfelelő, teherbíró anyagra kerül. A nem megfelelő talajról fentebb szóltam.

A nem megfelelő mélységű alapozás okozza az úgynevezett fagykárokat. A mi éghajlati viszonyaink között általában a minimum 1,0 méteres alapozási mélység szükséges. Ennek nem az alaptest állékonysága miatt van jelentősége (egy megkötött beton, vagy egy jól épített téglalap akár a felszínen is át tudja vészelni a hazai néhány hetes fagyos időt), hanem az alap alatti talaj fagyállósága miatt. Ugyanis a télen az altalajban megfagyó víz hatására a talaj megemelkedik, és nem megfelelő mélységű alapozás esetén magával emeli a rajta levő szerkezetet is. Ezt a jelenséget mindenki ismeri a "felfagyott a járda (vagy bejáróút)" effektusból. Legtöbbször lemezalapoknál igen feltűnő ez a jelenség, de alápincézetlen épületeknél (és a vályogházak jelentős része ilyen) jól mutatja a nem megfelelő mélységű alapozás fagy hatására történő mozdulását az ablakok alatt (a terheletlen parapetfalon) megjelenő mozgás (Figyelem: ez egy jó példa arra, hogy a falak repedésének milyen összetett oka lehet)

A fent leírt (nem a fagyhatár alá alapozás miatti) kár elhárítására téglaépületeknél megfelelő megoldás, hogy az épület körül a terepszintet megemelik (8-10 cm-el), és a járdát ehhez igazítják. Ez abból a szempontból is jó megoldás, hogy a falhoz jutó vizet így el lehet vezetni a faltól (lásd a vizek által okozott károkról szóló fejezetet), ám vályogházaknál nem mindig jó megoldás. Ugyanis, ha a fal nincs jól leszigetelve, az említett terepemelés vizesedést okozhat. Ebben az esetben (vagy ha a terepemelés a környezeti viszonyok miatt sem megoldás), csak az alap mélyítése (szakaszos aláfalazással, alábetonozással) megfelelő. Erről a későbbiekben lesz szó.

Alápincézett, alábányászott területen álló házak alapozási problémái

Az ilyen területeken álló házak megvásárlásával gondosan járjunk el. Érdemes a vásárlás előtt körülnézni, hogy a településen találhatók-e fel nem tárt, összefüggő pincerendszerek, vagy volt-e ott bányászati munka.

Azt sem árt megtudni, hogy a szomszéd pincéje, vagy saját pincénk nem nyúlik-e be az épület alá: mert akkor igen gondosan kell eljárni.

Mivel fő munkám az ilyen pince, barlangproblémák kezelése, az ilyen területeken álló vályogházakkal kapcsolatban az alábbi tanácsokat tudom adni: A pincekárok elhárítása olyan szakértelmet és anyagi eszközöket igényel, melyek egy-egy tulajdonos, vagy család lehetőségeit meghaladják. Az országban mintegy 120 olyan település van (Egertől Ostoroson, Pakson át Budaörs, Pécs stb.) amely ezekkel a gondokkal küzd. Mindenképpen tudjuk meg, hogy a település foglalkozik-e ezeknek a gondoknak az elhárításával, és érintik-e az üregek a saját házunkat (bár ez nehezebben állapítható meg, mert a föld alá nem lát senki, és gyakran előfordul, hogy még az előző tulaj sem tud egy esetleg száz éve eltömött, elfalazott pincejáratról).

Ha az üregek miatt már károsodás lépett fel, akkor igen nehéz dolgunk van. egy-egy folyóméter pince megerősítése akár százezer forintba is kerülhet. Ilyen esetben az illetékes építési hatóságot javaslom megkeresni, és közösen kell megoldást találni.

Egy valamit nem szabad csinálni: megfelelő szakértelem nélkül az üregeket betömni, eltakarni. Ez garantáltan rövid időn belül helyrehozhatatlan károsodásokhoz vezet. Az üreg végleges megerősítése után lehet az alapmegerősítést (általában aláfalazással, alábetonozással) megvalósítani.

A lösztalajra épített épületek kárai

A lösztalajok voltaképpen a szél által hordott és lerakott finom szemcséjű homoktalajok.

A Duna mentén (pl. Dunaföldvár, Dunaújváros), a Dunántúl jelentős részén okoznak komoly gondot a lösztalajok, löszfalak. A több féle hazai lösztalaj közül az ún. tipusos lösz okoz veszélyt az építményekre (ld. alábbi ábra 1. jel) Ennek szemcséi lazán helyezkednek el, szerkezeti felépítése is különleges: gyakran olyan kis csövecskéket tartalmaz, melyek puha, hártyaszerű mészvázból állnak. Az ilyen lösztalajok háborítatlan állapotban állékonyak, ám víz hatására bekövetkezik roskadásuk.

Ismertek az utóbbi évekből is olyan súlyos löszfalomlások, melyek ellen a védekezés szinte lehetetlen, vagy igen-igen magas anyagi ráfordítással lehetséges csak. Ezeken a területeken a megelőzés a legfontosabb, minden ilyen településen külön előírások vonatkoznak az építésre, az épületek üzemeltetésére (pl. a felszíni vízelvezetés megoldásának kötelezettsége, nem létesíthető szikkasztó stb.). Vályogház vásárlásakor ezeket feltétlenül ismerjük meg, és a ház használatakor tartsuk be.

A lösztalaj által okozott épületkár elhárítása - a pincekárokkal szemben - szinte megoldhatatlan feladat. Legalábbis egy tulajdonos, egy család részére. itt is a település közösségével való együttműködés - és az állami szervek bevonása - a megoldás.

Mellépítések

Az utólagos melléépítés - főleg, ha homokos, vagy iszapos homoktalajról van szó. Általában a már meglévő épületrész konszolidálódott, az új épület azonban süllyed. Ezt a már említett természetes süllyedés, csakhogy az újonnan odakerült épületrész mindenképpen másképp mozog.

Az új épület mellépítéséből nem ritkán a vakolatrepedésnél komolyabb károsodás is származhat. Ez azonban nem sajátosan vályogházas hiba, ez minden új, vagy régi szerkezetű háznál megtörténhet. Elhárítására az általános szabályokat kell alkalmazni.

Ha az alap nem elég széles, nem osztja el megfelelően a falakról átadódó terheket. ha ez utólag derül ki, a lehetséges megoldás az alap kiszélesítése. Ekkor a meglévő alaptestet rendszerint átfúrják, a furatokba betonvasat helyeznek és egy megfelelően méretezett szélességű mellébetonozással szélesítik ki az alap keresztmetszetét. Ez a munka csak szakaszosan végezhető, és mindenképpen szakértelem kell hozzá.

Az alapszélesítés megoldható téglafalazással is, ebben az esetben a régi alap és az új téglaszerkezet között 8-10 cm-es hézagot kell hagyni, és azt betonnal ki kell tölteni. Az alaperősítésnek az évtizedek során igen módszerét kidolgozták a szakemberek, a megfelelő mód megválasztása mindig a helyi körülményektől - és anyagi lehetőségektől - függ. De az alkalmazandó megoldást mindig szakembernek (statikusnak) kell meghatározni, és szakemberekkel kell kiviteleztetni.

A nem megfelelő anyagú alap okozta károk

A vályogházak alapjai még a mai napig igen gyakran földalapok. ezek, ha konszolidálódtak, és különleges hatások nem érik őket, állékonyak. Ám épület-felújításkor, valamint kárelhárításkor érdemes kiváltásukon elgondolkozni.

Ehhez a szakaszos aláalapozás a lehetséges megoldás - ám nem szabad elfelejteni, hogy ez igen költséges megoldás. Ha a földalap áll, és komoly, szakadással járó károsodás nem fedezhető fel rajta, akkor azt javaslom, érintetlenül kell hagyni, legalább annyi ideig teljesíteni fogja feladatát, mint a falak. Mindenestre a lehetséges károkozó tényezőket (pl. bármilyen eredetű vizesedés) meg kell előzni - de ez minden szerkezetre érvényes előírás.

Gyakran fordul elő, hogy az épület alapja beton, úsztatott beton: és a tulajdonos úgy gondolja, ekkor ezzel már nem is kell foglalkozni. ez sajnos nem így van.

A beton is tönkremehet fizikai hatások, túl nagy súly hatására, vagy éppen agresszív talajvíz hatására (pl. szétporlad). Ezekben az esetekben a károsodás lefolyása sajnos igen gyors, az évtizedekig rendben álló ház elkezd süllyedni, repedni.

A károsodott alapot mindenképpen több helyen fel kell tárni, és meg kell állapítani a károsodás okát. Az alap anyaghibájára visszavezethető károk elhárítására az előző részben elmondott melléköpenyezés, alapmegerősítés a lehetséges megoldás.

Válaszfalak alatti alapok károsodása

Igen gyakran jelennek meg károsodások a belső válaszfalak esetén. Ezek majd mindegyike az alapozásra vezethető vissza (ugyanis maguk a válaszfalak ritkán olyan komoly szerkezetek, hogy károsodásokat szenvedjenek). legtöbbször a válaszfalak a belső feltöltésre, a már meglévő belső burkolatokra kerülnek. Az alapozásról gyakran elfelejtkeznek a kivitelezők, pedig nem szabad elfelejteni, hogy a vékony válaszfalak (természetesen itt nem a könnyűfalazatokra - gipszkarton - gondolok) esetleg nagyon fajlagos terhet jelentenek az altalajra, mint a főfalak. Ennek egyszerű oka van: a válaszfallapok keskenyebbek, mint egy kés éle támadják önsúlyukkal az alattuk lévő szerkezeteket (főleg ha annak rendje és módja szerint még a plafon, födém alá jó erősen ki is ékelik őket, ezzel mintegy lefelé nyomva, és a födém súlyát is esetleg rájuk terhelve). A válaszfalak alapozási hibájából eredő jelző süllyedést a sarkokban és a födém alatt megjelenő repedések jelzik.

Rosszabb esetben (hibás falazás esetén) a válaszfal le is omolhat.

A süllyedésből eredő kár elhárítása a válaszfalaknál nem olyan nagy probléma, "csak" le kell bontani a falat, meg kell csinálni a megfelelő alapot, és visszafalazni a falat. persze előtte nem árt megvizsgálni, tényleg válaszfal-e a válaszfal, nem tart-e terhet. És persze a bontás, építés igen nagy felfordulással jár...

Az utólagos alapmegerősítés minden esetben az adott körülmények függvénye.

Elsőként meg kell állapítani a kár okát, és intézkedést kel tenni annak elhárítására. A lehetséges okokról az előbbiekben szóltunk. Az alap hibája minden esetben csak alapfeltárással határozható meg. Ehhez legalább két helyen az alap mellől a földet olyan mélyen ki kell bontani, hogy az alap alja is láthatóvá váljék. A bontásokat minden esetben a falrepedések vonalában kell elvégezni, hogy meg lehessen állapítani, a repedés az alapban folytatódik-e. Ha igen, akkor szükség lesz az alapmegerősítésre.

Ez esetben statikus bevonásával meg kell tervezni a megerősítés módozatát. Amennyiben alapszélesítésre van szükség, úgy a meglévő alapot mindkét oldalról ki kell bontani. Amennyiben alapmélyítés szükséges, úgy ez megoldható az alap külső megbontásával.

Ha az alap nem elég széles, nem osztja el megfelelően a falakról átadódó terheket. Ha ez utólag derül ki, a lehetséges megoldás az alap kiszélesítése. Ekkor a meglévő alaptestet rendszerint átfúrják, a furatokba betonvasat helyeznek és egy megfelelően méretezett szélességű mellébetonozással szélesítik ki az alap keresztmetszetét. Ez a munka csak szakaszosan végezhető, és mindenképpen szakértelem kell hozzá. Az alapszélesítés megoldható téglafalazással is, ebben az esetben a régi alap és az új téglaszerkezet között 8-10 cm-es hézagot kell hagyni, és azt betonnal ki kell tölteni.

Az alapmélyítés ennél egyszerűbb feladat: nem szükséges az alap átfúrása, ezzel szemben az alap alól ki kell emelni a földet olyan mélységben, hogy elérjük a teherbíró talajt. Ez szakértelmet igénylő munka, és elengedhetetlen a megfelelő statikusi közreműködés.

Az alaperősítésnek az évtizedek során igen módszerét kidolgozták a szakemberek, a megfelelő mód megválasztása mindig a helyi körülményektől - és anyagi lehetőségektől - függ. De az alkalmazandó megoldást mindig szakembernek (statikusnak) kell meghatározni, és szakemberekkel kell kiviteleztetni.

Az elkészült megerősített alapot meg kell védeni a káros hatásoktól. Ha már egyébként is kibontásra kerül az alap környéke, akkor visszatöltés előtt mindenképpen meg kell oldani a környező vizek távoltartását (szivárgóépítés, stb. Erről a víztelenítésről szóló fejezetben szólunk.

Az alapmegerősítés mindig költséges dolog. Mielőtt nekikezdünk, feltétlenül mérlegelni kell, hogy milyen költséggel járnak a munkák, és ezt a költséget érdemes-e rááldozni az épületre.