Igen gyakran fordulnak hozzám
olyan kérdéssel, mi módon lehetne megszüntetni a vályogfalak azon tipikus
hibáját, amely a fal alsó 25-30 centiméteres vizesedéséhez, ezzel együtt a
vakolat lehullásához vezet. Az előzőekben - a talaj felől
támadó vizekről szóló fejezetben - már volt szó arról, hogy a legtöbb esetben a
vályogfalak, vályogházak szerkezetét nem a klasszikus értelemben vett talajvíz,
hanem az úgynevezett talajpára támadja. A legnagyobb támadási felület a
padló alatt alakul ki. Itt - még a legkisebb épületnél is - több
négyzetméteren, vagy több tucat négyzetméteren igyekszik a pára a talajból
kipárologni, a fizika törvényeinek engedelmeskedve kiegyenlíteni a két anyag (föld
és a szoba levegője) közötti páranyomás különbséget. Védekezni ellene kétféleképpen
lehet: új ház építésénél a padló alatti teljes felületet leszigeteljük, és
természetesen ezt a szigetelést összekötjük a falak alatti vízszintes
szigeteléssel. Erre példákat, ábrákat
itt találhatsz.
Probléma a régi építésű házaknál
lép fel: méghozzá elég súlyosan. És ha a tulajdonos nincs tisztában a probléma
okával, akkor - ha nem kellő körültekintéssel lát hozzá a probléma megoldásához
- még csak súlyosbítja a helyzetet. Az alapvető probléma abból
adódik, hogy a vályogházak helyiségeiben legtöbbször a padlózat lebetonozásra
került, vagy kerül. A padlózat alatt keletkező pára a betonon csak igen kis
mértékben tud átjutni. Ha lehetőséget adunk arra, hogy az így átjutó pára
eltávozzon a szoba légterébe, majd onnan - szellőztetéssel - a külső légtérbe,
legtöbbször fel sem merül az a probléma, hogy pára van a talpunk alatt.
Ugyanígy szabadon mozoghat a pára a hajópadlóval ellátott helyiségekben -
feltéve, ha a hajópadló alatt az előírás szerinti homokágyazat van, és a padló
anyaga is úgy van kezelve, hogy a pára átjuthasson rajta. Hogy keletkezik-e pára a padlónkon, egyszerűen
megvizsgálhatjuk: a betonpadlón álló nagyobb bútort arrébb mozdítva egy
nedvességfoltot tapasztalva meggyőződhetünk arról, jut-e át pára a talaj felől
a szobánkba. Ugyanis míg a szabad felületű padlózatról a pára természetes úton
eltűnik, bútor lába alatt nem tud párologni, a nyoma megmarad. Pár perc múlva
az arrébb mozdítás helyéről is eltűnik a párafolt. Ebben az esetben nem kell
semmi különösebbet tennünk, a szoba, a helyiség páraműködése megfelelő („mert
nem az a fontos, hogy a bútor lába alatt van, hanem az, hogy a többi helyen
nincs” fogalmazta meg egy vályogház tulajdonos). A bútor alját természetesen
védeni érdemes, egy kis darab bármilyen vízzáró anyagot a láb alá téve
megvédhetjük a bútort. És éppen ez ok miatt nem tanácsos olyan bútort
elhelyezni vályogházakba, melyek nagy felületen ülnek a padlózatra (pl. láb
nélküli szekrények, vagy a földön elhelyezett alvószivacs stb.). A problémák akkor kezdődnek,
amikor valamilyen ok miatt ez a burkolási rendszer - és vele a páramozgás -
módosul, megváltozik. Ennek az oka legtöbbször az, hogy a tulajdonos a
padlózatot felszedve a padló alá - gondolva, hogy ezzel jót tesz - fóliázás, netán
hőszigetelést rak. Vagy a homokba fektetett hajópadlót felszedi, a helyét
lebetonozza, és laminált, vagy teljes felületén lelakozott parkettát tesz le. Ezzel a művelettel azonnal
megkezdődik a pára mozgása padló alatt. A pára mindenképpen felfelé szeretne
jutni, megkeresi magának az utat. És jobb esetben csak a padlót - parkettát -
emeli meg, rosszabb esetben azonban a helyiséget határoló falakban kezd
felfelé kúszni.
Ennek oka, hogy a padló, a helyiség ilyetén felújításakor a
tulajdonos nem gondol arra, hogy a nagy felületű vízszintes padlószigeteléssel
a párát a fal tövéhez szorítja: és ezzel helyrehozhatatlan kárt okoz. Ugyanis a
legritkább esetben fordul elő (őszintén szólva, én még soha nem is találkoztam
ilyennel), a padló szigetelésével egyidejűleg a vízszintes falszigetelés is
elkészüljön. Nincs is rá mód, mert ez utóbbi művelet igen-igen költséges, és
ennek kivitelezése nemigen áll módjában a vályogház tulajdonosoknak. Sajnos ilyen esetekben már nem
nagyon lehet a hibát helyrehozni. Ezért én mindenkit óva intek a padlózat
utólagos leszigetelésétől. Ha a régi vályogházban a falak
alsó része - általában úgy térdmagasságig - lehámlik, omlik, az esetek 90
százalékában a fent leírtakat nevezhetjük meg okként. Erről képeket is tudok mutatni... A hiba kijavítása igen nehéz.
Legtöbbször azt ajánlom, hogy a szigetelést visszabontva párnafákra fektetett
hajópadlót, vagy egyszerű betonozást alkalmazzanak. Csak hát igen nehéz a nagy
munkával elkészült fóliázást, betonozást, esetleg padlóburkolást visszabontani,
kicserélni. Ez esetben csak a fal lehámlásával való küzdelem marad, de ebben
mindig a pára, a nedvesedés győz. Ha a tulajdonos, a használó
hajlandó nagyobb összeget áldozni a hiba végleges kijavítására, a vendégfal
építése végleges megoldást adhat - de az valóban igen komoly munkát igényel.
Hidegpadlós helyiségeknél a pára áramlását a falba csökkenteni lehet egy olyan légréssel, melyet a fal mellett alakítunk ki.
Már meglévő burkolatnál ekkor ki kell vágni a burkolatból - és az alatta lévő szigetelésből - a fal mellett egy 5-8-15 centiméter széles sávot (a szélességet az adott helyzet - nedvesség mértéke, helyiség használata stb. - határozza meg.
A rést osztályozott zúzalékkal kell kitölteni, legjobb erre a mészkőzúzalék vagy dolomitzúzalék (a mésztartalmú zúzalék távoltartja a hangyákat, egyéb kis élőlényeket).
Ime egy-két példa:
Ezt a megoldást nem csak már meglévő burkolatnál alkalmazhatjuk, újonnan kialakított helyiségek (pl. fürdőszoba, konyha) esetében is bevált.
Melegburkolatoknál (azaz padlónál, parkettánál) ismereteim szerint még nem került kipróbálásra a módszer, de érdemes lenne kikísérletezni...
Ha valami részletesebben érdekel, esetleg segítségre van szükséged: |