|
Az elmúlt több mint két évtizedben
számos alkalommal kerestek meg olyan emberek, akik
vályogból, földből készült házak felújításával,
korszerűsítésével kívántak jobb körülményeket
teremteni maguknak s családjuknak.
Ennek során rendre szóba kerültek olyan, a felújításkor elvégzett vagy
elvégezni kívánt megoldások, melyek megvalósítása a vályogházak súlyos, sokszor visszafordíthatatlan károsodásához vezettek
és vezetnek. És ez áll a nem földből készült falazattal rendelkező épületekre is.
A probléma azért súlyos, mert az építést, felújítást végző vállalkozók
(legyenek azok tervezők, kivitelezők, tanácsadók) a
következmények átgondolása nélkül alkalmaznak olyan anyagokat, szerkezeteket, melyek egyrészt nem illeszkednek a régi épületekhez, másrészt jelentős többletkiadással
járnak a háztulajdonosok részére.
|
2. geotextília a dréncső körül - "hogy ne
duguljon el a dréncső"
A régi épületek vizesedésből eredő károsodásának megelőzésére a szivárgó
(drén) építése jól bevált megoldás.
Azonban az utóbbi években egyre többször látom és tapasztalom, hogy
valamilyen ok miatt a gyártók, építők (s gyakran a tervezők is) ökölszabályként
alkalmazzák a viszonylag új találmánynak számító geotextíliát
a dréncsőre tekerve. Azzal indokolják mindezt, hogy a dréncsőbe szivárgó víz ne
szállítson a talajból apró szemcséket a csőbe, mert eltömi azt.
|
|
A HIBA
Ha látott már valaki ilyen geotextíliát, tudja,
hogy egy nagyon finom szálas anyag, melyen a víz valóban átjut (megfelelő
nyomás esetén), a szilárd anyag pedig nem.
De gondoljuk csak végig a dolgot. A dréncsövön
apró kis rések vannak, melyek nagyjából 1-2 mm szélesek és 15-20 mm hosszúak. A felületük tehát nagyjából 30-40 négyzetmilliméter.
Ha a cső palástjára kívülről olyan anyagot helyezünk, ami a szilárd
szemcséket visszatartja, akkor azok egy – nem is hosszú – idő után összefüggő
réteget, kérget alkotnak a geotextília felületén.
Ennek következtében a kis nyílások felett egy, a talajszemcsékből álló zárt
réteg alakul ki, mely egyre jobban akadályozza a víz bejutását a hézagokba,
majd egy idő után teljesen elzárja őket.
Ezzel a dréncső hatásfoka csökken, majd rendeltetésszerű működése
lehetetlenné válik.
Az ilyen kis rések lefedéséhez a geotextílián
nem kell sok idő, hiszen felületük alig néhány négyzetmilliméter.
Ezzel szemben a dréncső keresztmetszeti felülete egy 100 mm átmérőjű cső esetében
több mint 7500 négyzetmilliméter, egy 150 mm-esnek több mint 17000
négyzetmilliméter… mennyi anyagnak, talajszemcsének is kellene bejutnia, hogy
ezt eltömítse?
|
|
Sajnos igen elterjedt az a megoldás is, amikor nem a cső köré, hanem az azt körülvevő kavicságyazat köté teszik a geotextíliát, úgy, ahogyan az itt látható képeken bemutatom.
Ez teljesen felesleges pénzkidobás, ugyanis a kavicságyazatnak éppen az a szerepe, hogy a finom talajszemcséket megfogja, ne engedje a csőhöz. Ahhoz, hogy ez a kavicságy a
talajszemcséktől eltömödjön, több száz év kell. Viszont a köré elhelyezett geotextília - hasonlóan a fentebb leírtakhoz - néhány év alatt a visszatartott finom szemcséktől bekérgesedik.
Az elmúlt években több ilyen esetről szereztem tapasztalatot. Volt, ahol egy hegyoldalba épült ház mögötti, 14 méter mélyen lévő drénezés ment tönkre emiatt. És cseréjére, javítására esély sincs a mélység miatt...
|
 
|
|
MEGOLDÁS
Arra, hogy a bejutó talajszemcsék elzárják a cső teljes keresztmetszetét, vajmi
kevés az esély. Már csak azért is, mert a víz a csőben áramlik, tehát nem
engedi lerakódni. De segíthetünk is neki: annyit kell mindössze tenni, hogy a dréncsőrendszer fordulópontjaihoz egy tisztítóidomot
építünk be, és évente, két évente slaggal vízzel
átmosatjuk.
Szivárgórendszerek nagyon rég óta épülnek,
hazánk ebben a szakmában (melioráció) mindig is
élenjáró volt. Az előző 150 évben – amikor a nagy árterületek lecsapolása,
mezőgazdasági területek vízmentesítése, drénezése történt – ezer és ezer méternyi dréncsőhálózatot fektettek elődeink. És a rendszerek működnek ma is – az
utóbbi pár év geotextília-mániája nélkül.
Ha írni akarsz, vagy valami jobban érdekel:
| |