|
|
|
|
Ha
végigmegyünk településeinken, és közben figyeljük a családi házakat, főleg a
nagyjából 1970-es, 80-as évekig épülteknél észrevehetünk egy érdekes
jelenséget: az utca felé néző ablakok alsó sarkából egy-egy függőleges vagy
kissé ferde repedés indul el. Szinte minden második-harmadik háznál
megfigyelhető ez a károsodás. De
mi lehet ennek az oka? Ezeket
a repedések az úgynevezett parapettörés okozza. A
hiba két okra vezethető vissza, mindkettőt a ház kivitelezésénél követték el.
Az egyik kifejezetten a vályogházakra jellemző, a másik előfordul bizony
vályogházaknál, tégla-, de kőházaknál is. |
|
|
Lássuk
hát őket. Az
első, a vályogházakra jellemző ok a falazati anyagok tömörödéséből,
zsugorodásából ered. Kevéssé ismert tény, hogy az építési anyagok beépítésük
után zsugorodnak. De amíg a kő és tégla anyagok kevéssé, a vályogtégla, a
tömésfal bizony magasságának 1,5 – 2 %-át is képes zsugorodni.
Egy 3,5-4,5 méter magas falnál
pedig ez a zsugorodás már 6-10 centit is kitesz. Ha a falazat mészhabarccsal
épült, kevéssé tömörödik, ha az egyes téglák között agyaghabarcs van, akkor
jobban. Mit
jelent ez? Gondoljuk
csak át. A felépült teljes magasságú falazatban a téglák egy ideig tömörödnek,
összenyomódnak a rájuk nehezedő súlytól. Ez a teher a falazati anyag saját
önsúlyából, és a falra kerülő további szerkezetek (födém, tető) súlyából ered.
És a fizikai törvényeinek megfelelően a legjobban az alsó sorokban elhelyezkedő
téglák tömörödnek, hiszen azok kapják a legnagyobb terhet. Mi
történik ilyenkor? A magas fal szépen tömörödik a maga módján, a parapetfal azonban szinte semennyit nem nyomódik össze,
vagy legalábbis a többi falszakaszhoz képest sokkal kevésbé. (Ne feledjük, erre
a falra még a tető sem terhel rá.) Ennek
a folyamatnak természetes következménye, hogy a parapetfal
és a felmenő fal között egy repedés alakul ki. Az öreg, gyakorlattal rendelkező
kőművesek nem véletlenül csinálták azt, hogy a vályogtéglából épített házaknál
az ablak alatti parapetet később falazták fel, csak
akkor, amikor a magas fal már megülepedett, konszolidálódott. Persze ez
várakozással járt, idő kellett hozzá – s tudjuk, hogy egy ház építésénél az idő
(meg persze a pénz) a legkevesebb.
|
Az ilyen hiba arról ismerhető fel, hogy a repedés az ablak mellett is folytatódik, ahogy ezen a képen is látható. (A fényképre kattintva az nagyobb méretben is megtekinthető)
|
|
|
Az
épületek alapozási hibákra visszavezethető az említett repedés megjelenésének
másik esete, amellyel nem csak a vályog, de a kőfalazatú, téglaépületeknél is
gyakran találkozunk. Hogy
megértsük az okokat, kicsit messzebbről, pontosabban mélyebbről kell elindulni.
A régi épületek, főként a lakóépületek építésénél nemigen fordítottak arra
gondot, hogy az alapozás a fagyhatár alá kerüljön. Jól tudjuk, hogy a talajban
lévő víz fagy hatására kitágul. A megfagyott és megduzzadt altalaj a rajta álló
épületet igyekszik megemelni. A teljes magasságú három, esetleg négy-öt méteres
falat nem tudja megemelni, hisz annak a súlya igen nagy. Ellenben az ablak
alatti, 80-100 centiméter magas falszakaszt, azaz a parapetet
igen. |
|
|
Ez
a jelenség szintén a jellegzetes repedéskép, a parapettörés
kialakulásához vezet. Lehet ferde, de függőleges is.
Súlyosabb esetben a parapet közepe annyira megemelkedik, hogy
az ablak párkányát, könyöklőjét is meghajlítja, az felpúposodik, és az ablak
szorul, nem nyitható. Sokszor ez a felpúposodás még szabad szemmel is jól
megfigyelhető. Mint a mellékelt képeken. Legtöbbször
már nem lehet mit csinálni; esetleg a parapet
elbontható, és helyette új falazatot lehet építeni. Ha szorul az ablak, akkor
általában nem kerülhető ki ez a megoldás. |
A fényképekre kattintva azok nagyobb méretben is megtekinthetőek
| |
Ha írni akarsz, vagy valami jobban érdekel:
