|
Az 1827-ben épült, a Velencei-tó mellett álló ház telke hosszirányban enyhén, keresztirányban (azaz az utcával párhuzamosan) ellenben erősen lejtős. Az 1980-as évek elején a tulajdonosok az épületet a neves építész, műemlékvédelmi szakértő, néhai Sedlmayr János közreműködésével felújították. Ekkor alakítottak ki az épület mögötti 1,0 méteres sávban egy szivárgórendszert, továbbá a belső felújítás során a padlózatok alá betonágyazat, szigetelő fóliázás került. Az épület falait cementhabarcs vakolattal látták el, mely alá rabicháló is került.
Az épületen az elmúlt évek során komoly károsodások jelentek meg. A tulajdonosok elmondása és a helyszíni szemle alapján megállapításra került, hogy az épület tömésfalai erőteljes vizesedésnek vannak kitéve, a felázás egyes helyeket már több tíz centiméter is elérte. A falnedvességmérő műszer indikátora több helyen is a mérési határ fölötti értéket mutatott.
A vizesedés oka nagy valószínűséggel a szomszédos ingatlanon lévő, már használaton kívüli kút.
A falak nem rendelkeznek szigeteléssel, a ház építéskor erre még nem gondoltak. Ez a probléma nehezen, csak igen nagy ráfordítással orvosolható, valamint – tekintettel az épület falazati rendszerére (tömésfal)
– az ilyenkor szokásos utólagos szigetelés kivitelezése előre nem látható problémákat okozna. Ezért az utólagos szigetelést, mint megoldást el kellett vetni.
Helyette a víznek a falhoz jutását akadályoztuk meg a szivárgó további kiépítésével és a csapadék elvezetésére szolgáló szerkezetekkel, illetve a cementhabarcs vakolat mészhabarcs anyagúra lett cserélve, ennek hatására a falból a nedvesség el tud távozni.
A munkálatok a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készültek.
|
A nádtetős épület
A nedves belső falak
A nem megfelelően működő folyóka
A szakvélemény melléklete a vizes falazatokkal
A képekre kattintva azok nagy méretben is megnézhetők
|