A következő képen egy olyan házat látunk, melynek kőlábazata van, s a szoba padlószintje valószínűleg nem ennek magasságában található bent, hanem a terepszinten.

Látható, hogy a fűtött szoba fala viszonylag jól visszatartja a hőt... azonban az igazán csinos és egyébként a fal védelme érdekében szükséges lábazat mögött semmilyen szigetelés nincs - ott bizony árad kifelé a meleg. Vagy befelé a hideg.

A megoldás ilyenkor a lábazat leszigetelése lehet. De itt most konkrét megoldást ne várjon az olvasó - mert minden háznál, minden lábazati anyagnál más és más módon kell ezt megoldani.

A régi jó, ablak alá szerelt parapekonvektorok úgy működnek, hogy a falon kinyúló dupla cső egyikén beszívják a levegőt, a másikon pedig kifújják.

Kevéssé ismert, hogy ez a levegő igen magas hőmérsékletű, akár a 80-90 fokot is elérheti.

Egyszerűen belátható, hogy ez a forró levegő a körülötte lévő testeket - mégpedig itt a falat - felmelegíti. A két kép közül az elsőn egy éppen működésben lévő, azaz bekapcsolt konvektor körüli falfelületet figyelhetünk meg: a fal egészen forró. S tudjuk, a vályogfal - ellentétben például a hőszigetelésre kiválóan alkalmas, de üreges kerámiaanyagból (azaz égetett téglából) épült fallal - jó hőtartó képességgel rendelkezik.

Míg az első kép egy késő esti időpontban, a másik reggeli időpontban készült. Ez utóbbin a gázkonvektor már nem fűt, de látható, hogy bent a szobában az ablak mögött meleg van - és a konvektor légbevezető nyílása körül is még meleg a fal. (Szerencsém volt a kép készítésekor, a ház, ahol fotóztam, éppen felújítás alatt volt, a régi, rossz cementes vakolatot már leverték)

Mi következik ebből?

Annyi, hogy érdemes átgondolni egy vályogház megépítésekor, korszerűsítésekor, hogy ne a manapság elterjedt radiátoros fűtés készüljön, hanem gázkonvektoros fűtés. Ez utóbbi megépítése eleve jóval olcsóbb, mint egy teljes kazános fűtési rendszeré, és a működése is gazdaságosabb (akkor és ott kapcsolom be a konvektort, ahol éppen szükségem van rá, nem kell egy egész rendszert felfűteni).

És hát lássuk be, egy radiátor soha sem fogja olyan mértékben felmelegíteni a vályogfalat, mint a konvektor forró levegője...

Az első pontban már szó volt a spalettákról.

A mellékelt képeken jól kivehető, hogy egy, az ablakra helyezett spaletta (zsalugáter) mennyi meleget tud visszatartani. Az első képen az ablakot nyitott spalettával mutatom: a hőmérséklete 15,6 fok. Csukott spalettával már csak 11,9 fokot mutat a hőkamera, azaz több mint 3 fokkal kevesebb szökik meg.

Persze az itt bemutatott spaletta lehetett volna kicsit jobb kivitelű is - hogy felül se jöjjön ki az a kevéske meleg sem, amit a képen vörössel látunk... (14,6 fok). De hát sk. készült a szerkezet...

A kép szintén egy felújítás alatt álló háznál készült. A hőkamera képernyőjén látható vörös csík nem más, mint a falban futó villanyvezeték.

A kép készítésének időpontjában csak néhány fogyasztó működött (két világítótest és egy hűtő) de látható, hogy ezek miatt is mennyire felmelegedett a vezeték.

A ház felújítása még csak az elején tart - de jól mutatja a kép, hogy a felújítás során nem szabad elhagynunk a vezetékek cseréjét. A régi embereknek a régi házakban jóval kevesebb áramra volt szükségük: egy-egy lámpa a szobában, esetleg egy tévé, egy hűtő. De ma ennél sokkal, de sokkal több áramot használunk - az elektromos hálózatot ennek megfelelően kell felújítani, bővíteni.

S ne feledjük, az átforrósodott villanyvezeték a szerves (szálas) anyagot tartalmazó földfalban akár tüzet is okozhat...

Tulajdonképpen az a célszerű, ha a felújítást a villanyvezetékek (és a hozzájuk tartozó csövek, a villanyóra) cseréjével kezdjük - hiszen maga az építkezés, a felújítás is sok áramot igényel.

A képen friss, alig két hete készült vakolat látható.

Jól kivehető, hogy a még nedves vakolat mennyire hidegebb, mint a régebbi - ez a nedvességet jelzi számunkra. A fénykép októberben készült, amikor a zárt házban a vakolat már nem tud száradni. Nem véletlen, hogy a régi korok emberei szeptember után és május előtt nem vakolták, tapasztották a házukat - tudták, hogy ekkor már csak nagyon lassan és nehezen fog kiszáradni a fal.

Érdemes megfigyelni, hogy a vizesedés hogyan követi a fal vonalát, a sarok élén már nem olyan magasan látható.